- 
„Akinek tetszik az, amit lát a csapatomtól ebben a bajnokságban, hát, azzal biztosan valami baj van.”
Ezt a gondolatot Ivkovics Sztojan, a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét szakmai igazgatója fogalmazta meg két nappal a csapata Szeged elleni veresége után. Majd ehhez még hozzátette: „biztos lehet abban mindenki, nekem sem tetszik.”
- Ezzel együtt adódik a kérdés: hogyan lehet ezen változtatni idény közben, és a kecskeméti szakmai vezető milyen lépéseket tervez a csapat teljesítményének megváltoztatására?
- Nem véletlenül mondogatom mindig, hogy nincs rossz játékos, csak rossz edző – vélekedett Ivkovics Sztojan. – Leegyszerűsítve, egy edző vagy rosszul választ játékost, vagy rosszul használja. Ha például Wittmann Krisztián és Karahodzsics Kemal helyzetét nézzük, az látszik, hogy kicsit elfáradtak. Három-négy éve folyamatosan ők húzzák a szekeret, látszik, hogy most van egy mélypont, ami a sportban elkerülhetetlen, egy sportoló nem tud mindig ugyanúgy teljesíteni, és ide sorolhatom Ivkovic Milánt is. Ezt tudni lehet előre, ezért szoktak új játékosokat igazolni, új kihívás, új verseny kell, de biztos vagyok abban, hogy mindhárman hamarosan újra jól teljesítenek majd. Mi csak egy játékost hoztunk máshonnan, és jött a keretbe több Kecskeméten nevelkedett fiatal, az érkező külföldiekről pedig elmondhatom, hogy ár-érték arányban jó választásnak tűntek. Nem véletlenül mondtam a szezon előtt, hogy biztosan kell türelem és idő arra, hogy versenyképesek legyünk. Engem a tizenöt évvel ezelőtti időszakra emlékeztet a mostani helyzet, amikor a B-csoportban a nullából kellett csapatot építeni. Négy forduló után látom, hogy miben kell többet, másként dolgozni.
- Ezek alapján hogyan látja a csapat jövőjét?
- Nekem van vízióm a közeljövőre, és van vízióm pár hónappal későbbre is, de közben eljutnak hozzám ötletek, vélemények olyan tanácsadóktól, akik semmit nem tesznek, csak kritizálnak, mert mondjuk romokban az életük. Már gyűjtöm, hogy ebben a tizenöt évben mit is tettek valójában a kecskeméti kosárlabdáért, tervezem, hogy hamarosan nyilvánosságra is hozom. Évek óta mondom, biztosan lehetne jobban csinálni, mint ahogyan mi tesszük, bármikor szívesen átadjuk a csapatot, a jogokat, mindenben segítjük majd az érdeklődőket, ha biztosítják a működést, a sportág helyi jövőjét. Ez eddig nem történt meg. Most sok a bizonytalanság, mi a tulajdonosokkal próbáljuk életben tartani a kosárlabdát, minden segítség jól jönne.
- De a szurkolót a győzelem érdekli…
- Minket is természetesen, mindenki szeretne meccset nyerni, együtt örülni a szurkolókkal, akiknek hálás vagyok, mert sokan vannak közöttük, akik bíznak bennünk, tartást adnak. És ha már itt tartunk, hálás vagyok az önkormányzatnak és a tulajdonosainknak is. 2012 óta életben tartják a kosárlabdát, amely az első B-csoportos évet leszámítva ma is az élvonalban szerepel egyetlen kecskeméti csapatsportként. Az alapítás óta tartom azt, ami az én részem, amit én vállaltam, hogy soha nem hozzuk kellemetlen helyzetbe a tulajdonosokat, vagyis nem lesznek tartozások, vagy túlvállalás, pedig egy túl ambiciózus szakmai vezető okozhatna ilyen helyzetet, de erre nálunk az ügyvezető és a tulajdonosok vigyáztak, addig nyújtózkodtunk, ameddig a takaró ért. Bízom abban, hogy ahogyan 1992 óta megvalósultak a céljaim, most is így lesz, és a csapat bent tud maradni az A-csoportban, mert valójában ez a reális cél, így lehet megtartani az akadémistáknak a helyi jövőképet.
- Ha az akadémiát említi, sokan reménykednek abban, hogy a kecskeméti nevelésű fiatal játékosok fejlődése segítheti a csapat előrelépését is. Reális ebben hinni?
- Feltétlenül. Akik eddig komoly szerepet kaptak, nem okoztak csalódást, tudjuk, és ők is tudják, miben kell erősödniük a felnőtt bajnokságban, és meccsről meccsre hasznosabbak. És a többi fiatal is készen áll. De nem csak róluk van szó, egy rendszer akkor fejlődik, ha a benne lévők egyénileg fejlődnek, és itt nincs különbség fiatal, öreg, magyar, külföldi között. Mindenkinek minden nap jobbnak kell lennie, és hinni kell a munkában. Mi ezt az utat járjuk.
A változások hosszú távon hozhatnak megoldást
Négy vereséggel kezdte a bajnokságot a Duna Aszfalt-DTKH Kecskemét, aminél biztosan jobbat remélt mind a szurkolótábor, mind a szakmai stáb, jóllehet Ivkovics Sztojan szakmai igazgató jó előre jelezte, hogy a csapatnak a szezon első felében nehézségei lesznek. Mindemellett a klubnak az átalakuló gazdasági körülményekkel is meg kell küzdenie.
Szöllősi Balázs, a sportszervezet tulajdonosi képviselője, egyben tulajdonosa is ott volt a csapat keddi mérkőzésén, s bár természetesen ő is csalódott az eredmény miatt, óvakodik az elhamarkodott kijelentésektől.
- Mit gondol a szezonkezdetről?
- Az első négy forduló nem úgy sikerült, ahogyan szerettük volna – mondta Szöllősi Balázs. - Azt reméltük, hogy ebben az időszakban lesz győzelmünk, mert most belemegyünk öt-hat olyan mérkőzésbe, amely előtt finoman szólva sem mi vagyunk az esélyesek. Nem így sikerült, az okokat a szakmai stábnak kell megtalálnia és orvosolnia. Tudom, mennyi munkát végez mindenki az edzéseken, azt is tudom, hogy sok egyéni foglalkozáson is készülnek, próbálják javítani a hibákat. Minden eredménynek a munka az alapja, hiszem, hogy ez nálunk is visszaköszön majd.
- Ön előbb szurkolóként állt a kecskeméti kosárlabda mögött, sőt, egyike volt a 2003-ban összeállt erős, összetartó szurkolói csoportnak, a Capricorns-nak, ma pedig tulajdonosként segíti a működést. Mit gondol a lelátón ülve szurkolóként és mit gondol tulajdonosként?
- Bennem nincs ilyen kettősség, amikor szurkoló voltam, akkor is érzelmi alapú volt a kapcsolat, és amikor tulajdonosként beléptem a mostani klub alapítói közé, szintén érzelmi döntést hoztam. Nem is lehet más egy ilyen lépés, csak érzelmi alapú, nem véletlen, hogy a bajnokságunkban elenyésző az olyan klub, amelynek csak magánszemélyek a tulajdonosai. Gondolom, az mindenki számára világos, hogy a kosárlabdában üzleti alapon tulajdonossá válni egyáltalán nem gazdasági sikerrel kecsegtető döntés, de emiatt azt sem vállaltuk, hogy mi tartjuk majd fenn a csapatot. A klub önállóan szerzi meg bevételeit, ezek túlnyomó részét szponzorációban, ebben van szerepe Ivkovics Sztojannak is, és kapunk segítséget az önkormányzattól is. Ha ma megszólal bennem a szurkoló, az nyilván nem boldog, örülnék, ha a játékosok mondjuk a kenguru korosztályban megszerzett tudást kamatoztatni tudnák minden alkalommal extrém stresszhelyzetben is… Tulajdonosként ugyanakkor azt látom, hogy az évről évre szűkülő lehetőségeket próbáljuk a lehető legjobban kihasználni. Egy biztos, a mi klubunk tulajdonosai semmilyen körülmények között nem lennének partnerek abban, hogy olyan pénzt költsünk, ami mögött semmiféle fedezet nincs, ezzel eladósítva magunkat, kockáztatva a jövőnket. Engem édesanyám arra tanított, hogy olyan pénzt költhetek el, amit megkerestem, gondolom, nincs egyedül ezzel az intelemmel.
- Van-e, lenne-e anyagi lehetőség a változtatásra, játékoscserére?
- Mégha lenne is ilyen elképzelés, ebben a pillanatban nem látom ennek pénzügyi racionalitását. Aki korrekten, reálisan nézi a sportfinanszírozásban zajló eseményeket, annak látnia kell, hogy a változások hosszú távon hozhatnak megnyugtató megoldást, de ezekben a hetekben a valóság sok helyen a költségcsökkentést, ne adj isten a túlélést teszi az első helyre. Ilyen közegben nem könnyű sikeresen teljesíteni, ezért hiszek abban, hogy az Ivkovics Sztojan vezette szakmai stáb képes lesz megfelelni ennek a hatalmas kihívásnak.
KTE Kosárlabda Klub Kft.
Szerző: ktekosar.hu, Ma, 10:24